2011. január 12., szerda

Felelet

Hommage á P.J.

Ellátogatsz a legbelső szobába, és társa találsz
A nesztelenek és üresnek tűnő magányodban.

Ahogy minden gondolat újra szövődik, elrévülsz,
S az imád megtelik suttogással és paranccsal.


Letérdelsz,
magadra vonod
a szoba minden titkának figyelmét,
s hagyod,
Hogy ünnepéllyé váljon ez a pillanat.

Míg nem végül az áldozatot meghozod.

Levetsz minden terhet, s fordul a kép.
A szobát most már Te figyeled,
S minden imád lassan a falakra fut.
Gúnyád lepereg,
Húsod beleolvad a képek lobogásába,
Csontjaid dőlt keresztje alatt.

S már csak a lélek az,
mi a lassan nyitódó ajtó felé figyel.

Holott,

az ajtó másik oldalán pont egy ugyanilyen lélek
készül magára csontól és húsból újból gúnyát ölteni.

15 megjegyzés:

  1. Hm... Az "élet szép" felfogás még mindig nem sugárzik a verseidből... :)
    De azt hiszem, nem is fog.
    Azért nem rossz. :)

    H.-né

    VálaszTörlés
  2. Én megértelek Téged. Nem, nem a költészetedet, mert ahhoz nem értek, hanem azt, ami benned játszódik le...
    Igazad is van. Egyszerűbb a földön feküdni, mint felkelni, és harcolni...

    VálaszTörlés
  3. Keserüségemre úgy sincs felelet.

    VálaszTörlés
  4. Nekem tetszik, de nem csak ez az összes.. de ezt te is nagyon jól tudod. :)

    VálaszTörlés
  5. Valamit nagyon félreértenek egyesek, ha azt gondolják, hogy ez a vers pesszimista. Igen is kelj fel, s menj tovább... Még hogy a földön feküdni...

    VálaszTörlés
  6. a hiányod lassan megöl, a verseid ugyan éltetnek tovább, de ez csak pótlék ...
    az embereknek hiányzol .. TE magad :)

    itt még mindig havazik, te pedig még mindig az a távoli alak vagy a hóban ... nem jössz közelebb... :/

    VálaszTörlés
  7. "Úgy eltűntél, hogy ma se találod magadat. Mintha láthatatlanul lebegnél. Nyomokat hagysz magad után, robotolsz, csak éppen te magad nem vagy itt. Nem vagy ott, ahol éppen látszol." Ezt még az előzőhöz ... fanyar mosollyal az arcomon ... :)

    VálaszTörlés
  8. Bocsánat...
    Nem szerettem volna semmiféle negatívumot mondani. Nem annak szántam a megjegyzésemet. Valószínűleg nem azért vagyok itt, mert nem szeretem a verseidet. :)
    Szerintem egy mű akkor jó, hogyha mindenki megtalálja benne azt, amit ki tud ragadni, és azonosulni tud vele... Ezzel érzi magáénak is a költeményt. :) Ezer és ezernyi verset értelmeztek már félre műértő professzorok is már. :) Nekem ezt sugallta, és egyébként megjegyezném, nagyon tetszik. :)

    VálaszTörlés
  9. ha azt akarod hogy nesztelennek tűnjön a magányod akkor írj oda még egy nöbetűt.

    VálaszTörlés
  10. Ezerszer ígértél ... ezeregyszer ... átvertél ... hiányzol
    Még mindig várok ...
    Nekem még mindig tél van itt, de a tél a kedvenc évszakom, a havat szeretem, télen született a herceg ...

    VálaszTörlés
  11. Néha eszembe jutsz. Rád keresek valami közösségi oldalon, felnézek a blogodra. Van, ami változatlan benned, de látok új dolgokat. Általában csak érdekel, hogy még lélegzel-e? A szíved dobban-e még? Gyerekes nosztalgia, belátom. Se több, se kevesebb. Múlandó ötperc. Kell a múlt, hogy értékelni tudjam a jelent és szerethessem a jövőt.

    Most csak azért írok kommentet, hogy még egyszer, utoljára, sok boldogságot és erőt kívánok hátralévő életedre!

    Minden jót!

    VálaszTörlés
  12. nem szándékozol mostanság élni? írni? tevékenykedni? rossz, mert szívesen olvastam.. haldoklik.. ..

    VálaszTörlés
  13. Mintha el lennél tűnve egy "picit", pedig én is szívesen olvasom/olvastam a verseidet... Bár facebookon még néha-néha látható egy-két új versed, de az mégse ugyanaz, mintha itt publikálnád.

    VálaszTörlés
  14. Azt a... szerintem fogalmad sincs, mennyire hiányzol... talán már azt sem tudod, hogy léteztem valaha...
    Talán te sem léteztél soha, csak az álmaimban... pedig emlékszem rád ... de te vajon ... álmodtad, hogy én létezem?
    vagy emlékszel rám?
    Még mindig tél van itt ... szeretem a telet... megfagyott az idő...

    VálaszTörlés