2010. április 13., kedd

Indulj el felém...

   
    A megfoghatatlan világ
   akkor csúszott ki kezünk közül,
   amikor még NEM is létezett a mozdulat.

Akkor én hogyan mozduljak?
Hogyan emeljem meg szárnyaim?
És hogyan zuhanjak feléd,
Hogy megfoghass, ha albatrosz a lelkem.

20 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. hiányzol ... nem is tudom hogy miért... :/ ezt hozod ki az emberekből :)<3

    VálaszTörlés
  3. XD de tényleg...:D és tényleg nem értem én se, miért...XD

    VálaszTörlés
  4. Ádis!

    Gyere msnre ... légyszíves, mert szeretnék küldeni valamit.
    sok puszi ^^
    :)<3

    VálaszTörlés
  5. "komoran, mint fájdalomtól a szív,
    nem értem fiatalt.
    tapogat az érzés, mely megbánt
    és el nem szakadhat.
    vonzón taszít a lélek,
    mi bennem él tőled,
    a fájdalmat, mily benti hatalmat
    csak te veheted el tőlem."

    VálaszTörlés
  6. "Süllyed a hajó, már csak az árbóc látszik
    Pancsolj csak, elvan a gyerek, ha játszik
    Te vagy élet-halál ura a saját kis pocsolyádban
    Nyomd víz alá a gumikacsát, vagy húzd ki a dugót a kádban

    AKKOR IS CSAK EGY VAGY A SOK KÖZÜL, UTOLSÓ A SORBAN
    AZ ÉLET MÁR CSAK ILYEN, HIÁBA SÍRSZ (HIÁBA SÍRSZ)
    HA NEM TETSZIK AMIT LÁTSZ, MENJ, ÉS JÁTSSZ TOVÁBB A PORBAN
    VAGY MARADJ ITT, LÁSSUK MENNYIT BÍRSZ

    Kavarod a szart a kupac tetején ülve
    Miért vagy a helyzeteddel kibékülve?
    Lassan kinyithatnád a szemed, hogy lásd, mi vesz körül téged
    Ha nem vigyázol, valaki úgyis kirúgja alólad a széket

    AKKOR IS CSAK EGY VAGY A SOK KÖZÜL, UTOLSÓ A SORBAN
    AZ ÉLET MÁR CSAK ILYEN, HIÁBA SÍRSZ (HIÁBA SÍRSZ)
    HA NEM TETSZIK AMIT LÁTSZ, MENJ, ÉS JÁTSSZ TOVÁBB A PORBAN
    VAGY MARADJ ITT, LÁSSUK MENNYIT BÍRSZ

    AKKOR IS CSAK EGY VAGY A SOK KÖZÜL, UTOLSÓ A SORBAN
    AZ ÉLET MÁR CSAK ILYEN, HIÁBA SÍRSZ (HIÁBA SÍRSZ)
    HA NEM TETSZIK AMIT LÁTSZ, MENJ, ÉS JÁTSSZ TOVÁBB A PORBAN
    VAGY MARADJ ITT, LÁSSUK MENNYIT BÍRSZ"

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. Az egyik kedvenc költőm két versét szeretném példaként elédállítani. A Letészem a lantot és a Mindvégig című verset.
    A Letészem a lantot-ban, Arany a szabadságharc bukása és a legjobb barátja elvesztése után teljesen elkeseredik, és
    úgy érzi nincs hallgatósága, aki megérthetné, nincs a költészetére már semmi szükség. Azonban, ahogy megöregszik 1877-ben,
    a legutolsó pályaszakasza során megírja a Mindvégig című alkotását, az Őszikék versciklusban.
    A két vers között óriási ellentét figyelhető meg. Mindkettőben főszerepet játszik a "lant", de teljesen más értelmet ad neki.
    Míg az egyikben be akarja fejezni az írást, a másikban úgy érzi csak ez az egy dolog maradt neki a világon.
    Csak a lant az ami élteti, csak a lant az, amihez ragaszkodik. S mivel költő...kötelességének érzi, hogy haláláig alkosson,
    mert ez egy olyan fajta "munka", amit nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni. Ez a fajta adottság nem mindennapi.
    Sok sorscsapás érheti az embert élete során. Ezek Téged sem kíméltek,
    de próbálj meg felül kerekedni ezeken és használd ki azt,ami megmaradt.Ha esetleg elbotlasz, állj fel és menj tovább.
    Bármi rossz történik az életedben, mindíg van értelme. Ha úgy érzed a sors kegyetlen zsarnokod, ami akkor súlyt le rád,
    amikor nem is számítasz rá, mindíg gondolj arra, hogy birtokában vagy egy olyan kincsnek, amit senki nem vehet el tőled:
    a művészetednek.
    Ha nem is a közönségnek, legalább magadnak írj.Ha strófákba szeded a fájdalmaidat, talán megkönnyebbülve érzed majd magad.
    És ne feledd: Nincs is olyan késő ahhoz, hogy a boldogság "haza menjen" :)

    VálaszTörlés
  10. Nem, ez egy regény. Az Elfújta a szél rövidített változata.

    p

    VálaszTörlés
  11. Szeretek itt lenni ... olyan mintha megállt volna az idő ... vagy mégsem ... inkább mintha örökké tél lenne... szeretem a telet ...
    Télen mintha minden lassabb lenne... Ahogy hullik a hó ... itt olyan zene mintha esne a hó... és te vagy az alak a távolban ... csak egy sötét folt ... amit nem látok rendesen ...a hótól és a távolságtól?
    de tudom, hogy ott van ...
    hiányzol :(
    B.

    VálaszTörlés
  12. Sok sikert a vizsgáidhoz!!
    Remélem utána többet látunk majd :)

    VálaszTörlés
  13. Szép dolog az infantilis naivitás, de a mikulás nem létezik. :)

    VálaszTörlés
  14. "Az egész röpke pillanat, szememhez fellebbenő
    Csóvafény, halk, aztán messzelebbenő."

    (Cs. Szabó László)

    VálaszTörlés
  15. furcsa..látod a kommenteket ? nagyon sok ÉRTELMES közülük, el kéne gondolkodni a jelentésükön...Annyian adnak tanácsokat, elismerést, és sokan szeretnek.. számomra is nagyon-nagyon sokat jelentesz,akkor is ha nem veszed észre.
    Komolyan ,tehetséges - jólelkű ember vagy. SOSE ADD FEL!

    VálaszTörlés
  16. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  17. Én minden nap feljövök ide. Talán csodát várok egyesek szerint. De az én hitem még mindig gyertyalángként lobog. És szerintem Ádis egyáltalán nem ilyen... Fogalmad sincs, mi van vele, tudatlanul ne ítélkezz, csak magadat járatod le! Én se tudom mindig, milyen gondokkal küzd, de rólad süt, hogy még egyszer se beszéltél vele.

    VálaszTörlés
  18. Vizsgázom, amint vége van (jövő hét után) foglalkozom a blogommal. Sajnálom, hogy eddig nem tehettem kórházban voltam és minden vizsgám csúszott. Aztán erőt veszek magamon, s neki esek.

    És tényleg bocsánat, hogy hitegetlek titeket, de sajnos nem úgy adódtak a helyzetek, hogy tudjak ténylegesen is foglalkozni az írással. Most a vizsgák az elsők.

    És köszönöm, hogy ennyire ösztönöztök és kitartotok mellettem. Jól esik.

    Öleléssel: Ádis

    VálaszTörlés
  19. Alternatív Toldi,- 1. ének

    Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja,
    Miklós retkes tökét ugyancsak vakarja.
    Mérges lapostetvek csípik ahol érik,
    Kormos seggepartján sütkéreznek délig.
    Amott a kútágas alatt áll egy némber,
    Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel.
    Nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán,
    Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán.

    Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek,
    Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek.
    A zsombékok tövén, hol füves az árok,
    Vígan enyelegnek üzekedő párok.
    Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi,
    Bár hatalmas faszát talicskán kell tolni.
    Legénytoll sem fedi hatalmas nagy pöcsét,
    Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét.

    Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja,
    Vadállatok futnak előle morogva.
    Egy krónikás írja, mit szemével látott:
    Duhaj kedvében egy megyét meghágott.
    Delelőn az ipart agróban űzi,
    Faszára a nőket huszasával fűzi.
    Amint vakaródzik, s a semmibe réved,
    Lát felé ügetni nyalka hadfi népet.

    Megjött immár Toldi rókalelkű bátyja,
    Viszeres seggén lóg szattyánbőr gatyája.
    Kókadt kanócpöcse gubbaszkodva hallgat,
    Nem kér ő már pinát, csupán csak nyugalmat.
    Valaha egykor ő volt a kuplerájok bakja,
    Most csúfosan lóg le bús, penészes makkja.
    S ha egyszer mégis üzekedni merne,
    Duhaj kedvében nagyokat tekerne.

    De hiába nógatja azt a fonnyadt tököt,
    Sunyin és unottan mond az csütörtököt.
    Ezért rút irígység bántja Györgynek szívét,
    Látja testvéröccse duzzadó nagy pöcsét.
    S gondolata támad, mely aljas és kajla:
    "Majd elintéz téged a királyi szajha!

    VálaszTörlés