2010. április 13., kedd

Indulj el felém...

   
    A megfoghatatlan világ
   akkor csúszott ki kezünk közül,
   amikor még NEM is létezett a mozdulat.

Akkor én hogyan mozduljak?
Hogyan emeljem meg szárnyaim?
És hogyan zuhanjak feléd,
Hogy megfoghass, ha albatrosz a lelkem.

2010. január 25., hétfő

Érintések I.

Sóhajt a tágra nyílt szem,
egy régi pillantásról álmodik újra.

..
..

Közel volt hozzám a válla,
Közel volt hozzá a vállam.

Ember volt, mezítelenre, csupaszra,
a fényig levetkőztetett ember.

Pillantások harcoltak héjaként,
ki gyűri alá majd a másikat.

Bódult hangulat, pár korty,
Felemelt érzések zuhantak ránk.

Éreztem, súlyuk már világtalan,
Bármelyik agyon nyomná a Napot.

De én a Holdról álmodtam,
Félig megvilágított, meztelen partokról.

Egyik kéz sem mert a másikhoz érni...

..
..