2009. december 26., szombat

Útkereszteződések

„Senki sem lehet Istené, aki halott.” (Eckhardt mester)


1.
– Hallod mit suttogtak éjjelente a démonok?
– Hallom mester, de annyi mindent suttognak.


2.
– Tudod mi a szép a jóban?

– Nem, mester, még nem láttam benne szépet.
– Tán rossznak tartod?
– Nem.
– Akkor még, az úton jársz.

3.
– Mester merre kel fel a nap!?

– Te mit gondolsz erről?
– Azt, hogy le se nyugszik.


4.
– Honnan tudod, mi a jó?

– Nem tudom. Nem tudhatom. Csak szemekben láthatom. Az égben, a vízben, vagy épp a holdban, a napban. Mégis minden olyan homályos. Miért van ez, mester?
– Kevés a szem. Sok a száj.
– Megesszük a világot?
– Ahogy a nap is megesz minket. Most aludj!

2009. október 10., szombat

Polaritás

Távol.Lelkem magosban pihen.
Csillámlik az ős tekintetén.

űr
űr
űr
pontok
végtelen
szárnyak
végtelen
pontok
űr
űr
űr


Mégis.Máshol.Sziklába zártan
Dörömből ellene lüktető anyagom.

2009. augusztus 27., csütörtök

Tükrök közé állva



ha a tükör
tükröt.....................tükröz
.........s közéjük állsz......
végtelen ezred magaddal
seregszemlére
trombitát fújva a sors
akkor
vívnod kell és mindig vesztened
mert nem ölheted meg magad
s nem ölhetnek meg

ha a tükör
tükröt.....................tükröz
.........s közéjük állsz......
csak árnyaid képe
buktathat tükörfénybe
törve pusztulni:
magadnak maradni meg
ezred végtelen darabban*
*magaddal

2009. március 30., hétfő

Ölelésben


Szép volt életünk. Ezerszer vártalak.
Jöttél ezeregyszer. Most eggyé válunk,
Egybeforrva, születni újra, szerelemmel.


Hallgatva ölelkezünk, nézzük egymást,
És minden érzés, érintés,
Bőr, hús karjainkban levetetté válik.

Csak az erek maradnak dermedten, gerincünkről
Burokká válva körülöttünk, óvva mindattól,
Ami még húst és ruhát viselhet.

Itt csend van. Anyagunk már megnyugodott,
Elfogadta a fénytől a hallgatást. Folyók vagyunk,
Az eredethez csorgadoztunk csendesen.

Fehér vagy, fényes és meztelen.
A teljes(s)égig levetkőztetett,
Amit viselsz, csak a gondolatom…

Amit viselek, csak a gondolatod…

2009. február 22., vasárnap

Ravensbrück fényei

Nők fekszenek fel a keresztre
kopaszak, csúnyák és már agyonvertek
Szög nem kell, kezük magától szöggé fonódik
!
És eső szakad, ég az udvar passióban

Nők fekszenek fel a keresztre
de nézd, hogy tisztulnak és fénylődnek
hogy nemzi angyallá őket a szálfatő
!
És hogy szakad, ég az udvar passióban

2009. január 29., csütörtök