2008. december 22., hétfő

Dallamok


Dallam I.

ott ahol zaj van nincs
ott ahol csend van nincs
csak ott lakozik
ott ahol hangjával
szívemből kitépett húrokon
kegyelem nélkül játszik
játszik szabadon

Dallam II.

szabadon játszani
kitépett húrokon
egy lélek hangszerén
szabadon

Dallam III.

hamisat játszó
zaj csap
zajt
örökre visszacsengő
csendet rengető
zajt

Dallam IV.

az én húrjaim
szabadon pengenek a magányba

Dallam V.

S ő elkezdett játszani
vajon dallamom
?!
idővel elválik
vagy elszakad hangomon

Dallam VI.

Ő erosza tükrömnek
dallamon remeg a fényen vissza
hullámok dallamán dalol
belém zeng
ritmusra szól magányom
Veled ritmusom

Dallam VII.

ha nem szól
tört húrt
tört homályt nyom
...
dallamon szeretkezz velem

A hiány margójára

A látszatok leplére
Írom a gondolataimat
Lüktető dallammal
Zokogó-nevető szavaimat
S mégis
Hiány

A teljességet valakivel!
A TELJESSÉGET VALAKIVEL!

Egyedül fájna
És én egyedül vagyok
Szememben vak látszatokkal
Valót nem láttam soha
Nem tudom, lenne-e valami
Így jövőre és örökké
(Míg meg nem unom)
Születésemig
Magányos lélekként
Mosolygó fiúként
Reátok nézve

Várom
VÁROM
Várom a (soha?) tán el (nem?) jövő időt.

A visszatért Herceg










Hol a rókám, kilátta?

Tán nem pusztult bele,
hogy én álmodok.

S mi lett a rózsámmal,

Tövissé változott?(mert félt)

S a búra,

Oh, világ, te átkozott!

Kisebb vagy egy babszemnél,

És én mégis eltévedek!


Iszákos, most adj innom

De már megittad

Kiittad az összes folyót

Tengert, óceánt


Te,

Gyöngyöm sincs, mit szeressek

S boldogságom elrejtsem


Hát ez lesz, ha felnövök

Azt mondták csak álmodom

S nem létezem

Most mégis azt hiszem

Sárból és tintából gyúrtak

Élővé


Valaki vezessen vissza

Azt mondták

Felelős vagyok a rózsámért

Mondták
A rókámért is


Exupéry

Exupéry

Hát mért nincs folytatás

Mért temetsz te engem homokba

Mért ásol mélyebbre

Felelős lettél

Magzatod vagyok

Hát adj ennem

Vagy Meghaltál tán


De mit jelent meghalni

S mit jelent élni


Kígyó csörgedez

Csókolom

Ölelem

De csak csípne

Álnokság e szerep

Állj két lábra
Mert minden teremtménynek jár

(Vagy neked nem jár?)


Kalap

S az elefánt…

Kígyó

Benned van az

Befalaz-tad

Bárányom is

Széttéplek vacak
Kacat vonatsín

Cérnabogár

Vagy rajzolok kalitkát

Vagy jobbat
lábat

Jobbat és balt
Bukdoss vele

Exupéry, nem hallasz engem
Ez a kígyó csak sziszeg

És a nevét sem tudom
Felelőtlenségem ez

Sziszi
Ezt sziszegi

Uram
A pusztában vagyok

Mit jelent vezetni?

És mit jelent az, hogy úr?

Én csak a felelősséget tanultam meg

Exupéry

Te vagy ennek a létnek az ura?
Én te lennék?

Hol a rózsa

Mért nem rajzolsz nekem?


(Magam vagyok a rózsa is tán)

Exupéry

Öreg Királyom
Melyik a te bolygód?

Melyik az Istené?

Melyik az emberé?


És… hol a rókám?

Kilátta

Egyszer megharapott

Nézd, a nyoma

Két fog nyom

(Két foga nyoma)

Még mindig piros

Hát nem érted

S neki is

Rajta is

Itt Két fog nyom

Két fogam nyoma

A felelősségemé
Az én felelősségemé
Barátok vagyunk

Mert szerelmes sosem voltam

Azt nem rajzoltál nekem

De valami olyasmit jelenthet

Mint a búra

Átölelő felelősséggel lenni

Valakiért

Csak azt nem tudom

Kiért…Kiért?

Homok, homok

Most beléd karcolok

Képem nyomát

S lást, nem is tudod
ki vagyok

És ott jön egy bolond

Arról fecseg, hogy őt megennék

A rókák

Mert azok bolondot is esznek

Kérdem, és rózsát

Azt mondja, nem tudja

De bárányt biztosra

Az én rókám nem enne

Csak ha éhes, mondja

Megenné a bárányom

Ha nincs felelőssége

Nem ismeri

Megenné

Széttépné

Felfalná

És a rózsám

Azt csak a bárány

És a kígyóm

Azt csak a rókát

Kígyó

Kígyóm

Merre jársz

Most már lábad van

Rajzoltam

Állj meg

Elkaplak

Mit ettél

Add ide…

Add ide…


Azt mondtam add ide…

Kérjem?

Hisz mindent csak kérek!

Fordítalak

Kifordítom bőrödet
Meleg vagy

Csúszol


Szörme…
Rókám szörme

A Rókámban Bárányom

Szörme

A Bárányomban rózsám

„Szörme”

Hát mind, mind megvagytok

De mind néma és hallgatag

Exupéry nem írt nektek többet

Velem maradhattok


S Te kígyó

Te csak menj innen

Várnak rád
De még csókollak

Ölellek
Vigyáztál rájuk
Mindre

Együtt

És megint csípsz

Álnok vagy

Vagy ez beszéded

(Mit jelent álnoknak lenni?)

Exupéry miért rajzoltad Őt?


Exupé tintás a harapás…

És fakulok
Elmosódnak vonalaim

Köntösöm szürke már

Hajam fehér
Böröm ráncos
Testem roskad

Kígyó ölel

Oly rideg

Exu-Exu-Ex-u-pé


Hát megöregedtem?

Mitológiai töredékek


I. Minotauroszom labirintusában

Fojts meg Ariadné, mert még felfalom magam.
Fonalad nyakam köré, csuklom, köré tekerd!
Szép volt életünk!

2008. december 12., péntek

Már napok óta.

---------
Már napok óta csak hajnalig fekszem az ágyon hátradőlve, nézem a menyezettet, hátra közelebb merészkedik, de csak a megtartott pókjaim surrannak át néha a falra szökő, derengő utcai fényen.
Nincs álom, csak a fáradtság érzése, mi ha kedve hozza levonszol a földre az ágyról és ledönt várakozni.
De ez a várakozás nem olyan, mint Godot-ra várni… az „el nem jövő istenségre és a mindig megérkező hírre”, hanem olyan várakozás ez, mint Odüsszeusz hazavárása: önkínzó és vállalt. Pénelopé fájdalmát érzem, kezemmel pedig az éjszaka fátylát bontogatom…

Majd mégis elszendergek, vackolódva az egyik sarokba, hátha nem vesznek észre a gondolatok, s nyugodni hagynak. De nem! Újra és újra közel merészkednek, rózsát csókolnak nyakamra, incselegnek velem, imitt-amott megharapnak. Azt hihetném, hogy ez "a gyönyört keltő szeretet" tőlük, de nem más ez, mint Pénelopé kérőinek udvarlásra: gyötrő és viszonozhatatlan.

Na, erről szeretnék verset írni.

De most sarokba vackolódom, hátha nem vesznek már észre…


dec.15