2008. december 22., hétfő

A hiány margójára

A látszatok leplére
Írom a gondolataimat
Lüktető dallammal
Zokogó-nevető szavaimat
S mégis
Hiány

A teljességet valakivel!
A TELJESSÉGET VALAKIVEL!

Egyedül fájna
És én egyedül vagyok
Szememben vak látszatokkal
Valót nem láttam soha
Nem tudom, lenne-e valami
Így jövőre és örökké
(Míg meg nem unom)
Születésemig
Magányos lélekként
Mosolygó fiúként
Reátok nézve

Várom
VÁROM
Várom a (soha?) tán el (nem?) jövő időt.

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Várj vagy csak élj,
    Hisz majd eljön az idő,
    Ha élsz és nem csak vársz

    Nem csak a te érzel így...

    Körül ölel itt is a magány,
    És megfolyt húrjaiddal...

    Watashi wa anata wo doku shimasu...
    Tyame

    U.I.:Az előzőért bocsánat bénáskodtam és kitöröltem(hogy hogyan nem tudom)...

    VálaszTörlés