2008. november 11., kedd

Száraz ágakon át

Itt ülök fent magamban a világ nyugati peremén

Itt ahol már nincs semmi, ahol csak feltör-feltörik
Elragad s megöl az a gondolat, miért vagyok még

Mert csak ez maradt, hisz mindent elégettek már
S csak lángokban hagyták a világot, kárhozatban égve
Metán-tűzben kormolni velem, a régi Teremtővel

Égig nyújtózkodó száraz ágakon át nézem most
Ahogy minden ég és ég a Semmiért nélkülem
S ahogy minden egy csepp eső nélkül kiszárad
Elmúlik emlékek nélkül, remegve füstölve feketén:

Minden-Minden és Én elporladunk a Semmiért

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése