2009. október 10., szombat

Polaritás

Távol.Lelkem magosban pihen.
Csillámlik az ős tekintetén.

űr
űr
űr
pontok
végtelen
szárnyak
végtelen
pontok
űr
űr
űr


Mégis.Máshol.Sziklába zártan
Dörömből ellene lüktető anyagom.

28 megjegyzés:

  1. Talán megsem az "Ős tekintetén" csillámlik a lelked..., mert akkor olyan béke lenne Benned, hogy nem vergődnél tovább.

    VálaszTörlés
  2. Ott a válasz a végén:P

    Mégis.Máshol. Sziklába zártan...

    Nem de?

    VálaszTörlés
  3. A kettő kizárja egymást... Aki megízlelte az "Ős tekintetet", az nem vergődik tovább.

    Akkor ezek szerint csak ábrándozol...
    (pusztai)

    VálaszTörlés
  4. Pusztai, mi a baj?

    Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. A teljes béke is lehet kín... Minden relatív...

    L.

    VálaszTörlés
  5. Mondjuk én is ezért nem tudtam megfejteni a verset... Először azt hittem, értem az első felét, értem az "Ős tekintetét". (Habár elég fura kifejezés.) De a második felében olyan ellentétet képez, ami tényleg kizárja az első részt. Innentől vesztettem el a fonalat, hogy most akkor mit is szeretne.
    De az egészben az a paradox, hogy ismerős az érzés.:)
    Amikor úgy érzed, már megtaláltad, de valahogy mégsem. :) De én ezt nem tudom megfogalmazni, ez Ádisnak jobban ment. :) Mert ez alapvetően egy olyan dolog, ami "távoli csillag", mert nem sokan érzik át. Én meg elviekben azt mondom ki, amit mindenki érez. Ezért nem tudom kimondani. :) (De majd egyszer megpróbálkozok vele, mert érdekes téma.)

    A komment csak azért, mert azt írtad, szereted.:)

    Puszi
    Pearly Pfeffer

    VálaszTörlés
  6. Nem, pusztainak abban igaza van, ahogy ő értelmezte a verset. Pusztai értelmezésében az Ős nem más, mint Isten. Aki pedig Istent megtalálta, annak teljes a lelki békéje. Elviekben.
    De mi van akkor, ha megtalálta valaki Istent és mégis akkora tragédia történik az életében, amit nem ért, amit nem tud felfogni? Például meghalnak a gyerekei. Akkor borul a lelki béke. De akkor el is veszítjük Őt?
    Pusztai, Te mit tennél, ha meghalna a gyermeked? Hinnél még Istenben? És ha igen, megmaradna a lelki békéd?

    Pearly Pfeffer

    U.i.: Azt hiszem, érdekes eszmefuttatásoknak nézünk elébe.:)

    VálaszTörlés
  7. Kedves L.!
    Az Ős tekintet békéje nem lehet kín. Az minden relativitáson túl van.
    Valszeg nem vagy tiszában a pontos jelentésével.
    Hacsak a költő(házigazdánk) nem másra értette, de nem gondolnám...
    (pusztai)

    VálaszTörlés
  8. Ádisnál sosem lehet tudni, mit hogyan gondolt/értett...:D Erre már rájöttem.:)
    Elsőre azt hinné az ember, hogy érti, aztán megmutatja, hogy csakazértse! XD
    De ő így Ádis és így kell elfogadni és szeretni.:) (Most mint embert értettem...)

    És igazából most elgondolkodtam, mert... Van néhány ismerősöm, akik úgy gondolják, megtalálták az Ős tekintet békéjét. És ők is békét sugároznak. Nézem őket, és megnyugszom, mosolygok és vágyok arra az érzésre. De belül... a mellkasomban valami szüntelenül feszít és sír. Nem tudok megnyugodni. Furcsa párbeszédet folytatnak a részeim, az egyik üvölt, hogy az Ős tekintete csak mese, ábránd, mitológia, a másik részem pedig rosszallóan hümmög, hogy ugyanmár, te is tudod, hogy nem igaz. Te is tudod, hogy ennek így kell lennie, azért van így. De mégis félek, hogy ha én ezt elfogadom, akkor egy teljesen más sors vár rám, mint amire most vágynék. Azt pedig nem akarom. És a gonosz tudatalatti csak kacag, hogy minden harc hiábavaló, úgyis az lesz, amit Ő, az egyetlen nagybetűs Ő parancsol. Amit Ő akar. Kereshetek másik Istent, másik ösvényt, istentelen életet, csak magamalatt vágom a fát. És nem lesz jobb.
    Most akkor én megtaláltam azt az Istent, akinek az akarata ellen szüntelen és őrült elmével harcolok? Hisz tudom, hogy van. Csak nem akarom elfogadni, amit nekem szánt.

    Próbálom leegyszerűsíteni egy mondatnyi konklúzióba:
    A hitem megvan, megvan a tudat, hogy Isten létezik, de mégis szenvedek, mert másra vágyok.

    Kb. Szóval hiába nyugtatna meg a tudat, hogy majd, halálom után úgyis jobb lesz, vagy, mint Jehova tanúit a gondolat, hogy majd ha eljön az új világ, akkor boldog leszek és egészséges... Attól most még rossz. És fáj.

    VálaszTörlés
  9. Kedves P.P.! (bocs, hosszú a neved)
    Én nem találtam még meg Isten, azaz nem éltem át az Ős tekintet békéjét. Mondjuk, van valami halvány fogalmam, érzésem róla, amiből következtetni tudok, hogy milyen folyamatnak kell bekövetkezni. De ez nem az én akaratomon múlik, sőt minél inkább akarat, annál kevésbé sikerül. Ezt csak olyan állapotban lehet megélni, megtapasztalni, mintha pengeélen állna a tudatom. Tudom is, meg nem is. Egy mástajta, mondhatni felsőbbrendő tudat állapotában. Ha ezt megélném, akkor meghalhatna bárkim, nem esnék kétségbe, mert sosem szakadnék el tőle,hiszen minden örök, ami Isten és minden Isten része. Na, azt hiszem túl messzire mentem. Nem is idevaló és nem is én vagyok az illetékes ezt magyarázni...
    Lényeg, most belebolondulnék, ha megtörténne, amiről írtál...
    Üdv!
    (pusztai)

    VálaszTörlés
  10. Hm...
    Istent megtapasztalni? Szóval szerinted Isten egy rajtunk kívülálló dolog?
    Mert ha azt nézzük, hogy Isten egy része minden emberben benne van, akkor csak saját magunkat kellene megismerni teljesen és elfogadni. És a teljes megismerés alatt nem azt értem, ami egy könnyen menne. Nem arra gondolok, hogy fogadjuk el, ha rossz családból származunk, ha szegénységből jöttünk, ha olyan betegségünk van, amit kevesen fogadnak el és ezért titkolnunk kell, vagy esetleg olyan testi hibánk van, ami miatt azt hisszük, soha nem találunk párra vagy esetleg mások által nem egészen elismert és tolerálható munkánk van.
    Ettől sokkal bonyolultabb.:)
    Persze vehetjük úgy, hogy Isten teljesen rajtunk kívülálló, felsőbbrendű valami, amit soha meg nem érthetünk. Akkor viszont ennyit az Ős tekintetéről, hiszen már az értelmezésben is benne van: amit soha meg nem érthetünk.
    Vagy volna aranyközépút? :)
    Teljesen mindegy. Ha valahogy sikerül is "megtapasztalni Istent", akkor is emberek maradunk. És akkor is vannak szeretteink. Szerintem. Nem hiszem, hogy lenne olyan Isten, aki örülne, ha valaki könnyen túl tudna lépni egy szeretett személy elvesztésén. Mert onnantól kezdve az érzelem mélysége nem üti meg a "kívánt" szintet. Szerintem.
    Jó... Ne menjünk bele.

    Kedves Házigazda, ha kérhetnénk, ne csak mosolyogva nézze a mi kis eszmefuttatásunkat, hanem szóljon is hozzá, ha van ideillő gondolata! Hiszen a vers nem azt tükrözi, hogy teljesen analfabéta lenne a témában.

    VálaszTörlés
  11. Az "Ős tekintet", nem ugyanaz, mint az "Ős tekintete".
    Nagyon jól rátapintottál, elég lenne magunkat megismerni, úgy "Istenigazán:D", és akkor Istennel kerülnénk tisztába.
    Istennek nem részei vannak emberekben, hanem minden emberben benne van Isten. Őt megismerni annyi, mint arra a szintre emelkedni, ahol a vele való egységet megéljük. Ez sem mindegy. Isten nem osztható és nem körülhatárolható. Nem meghatározható és nem minősíthető. Csak van. És Ő minden.
    Isten megismerése, mindennek az elfogadása. Mindennek! Minden rossznak és jónak. Akkor bárhogy van, az úgy jó. Alaphelyzetnek mindenképp. Amiben vagy, azt te vonzottad magad köré, az akarással vagy nem akarással (ami ellenkező előjelő akarat). Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene arra vágyni, hogy jobb legyen, hanem, hogy nem akarattal.
    A helyes életformában nem teszel rosszat. Akkor amit teszel, az mindennek és mindenkinek hasznára van. Anélkül, hogy akarnád.

    Ha tudod, hogy a szeretteidet el nem veszítheted, akkor nem félsz. Aki Istent megismerte, az szeretteivel folyamatos szimbiózisban él, legfeljebb a forma változik.
    (pusztai)

    VálaszTörlés
  12. Kedves pusztai!

    Szerinted hogy lehet megismerni saját magunkat?
    Mert persze itt nem arról beszélünk, hogy melyik a kedvenc színünk, meg ilyesmi, habár 10 évesen még így kezdtem, hogy akkor tisztázzam le magamban, mit szeretek, mit nem. Akkor még ezt éreztem megismerésnek. Mert nagyon könnyű azzal dobálózni, hogy magunkat kell megismerni és akkor megismerjük Istent. Meg fogadjunk el minden rosszat és jót. Csakhogy az elfogadás még nem jelent megismerést. A megismeréshez megértés is kell. A megértéshez tudás. A tudáshoz tapasztalat. A tapasztalathoz élmény is kell. De az élményhez kapcsolat is kell. A kapcsolathoz pedig ismeretség. Hol kell beszálni az ördögi körbe?
    Ha saját magunk megismerésével akarjuk kezdeni, akkor meg kell tapasztalnunk saját magunkat. Hogy mire gondolok? Fel kell fedeznünk a tudtatalattink reakcióit, az összefüggéseket a viselkedésünk és életünk történései között, ezt át kell látnunk, meg kell értenünk és el kell fogadnunk. Nincs helye áltatásnak, nem háríthatjuk másra az esetleges hibákat, ballépéseket, felelősséget. Ez egyfajta lelki törést is jelent mindenkinek. És ez még csak a kezdet. Meg kell tapasztalnunk a saját határainkat. Mire vagyunk képesek, mennyi erőnk van, mit bírunk? Hogyan érhetjük el azt a szintet, ahonnan már tovább tudunk lépni Isten irányába? Mindenkinek más az ösvénye, nincs egységes tuti tipp. ÉS még mindig, ha a szintet el is értük, a saját magunkról megszerzett tudást még mindig bővíteni kell. A világ működését, a többi ember működését, az agyat, mindent meg kell érteni... Hiszen, mint ahogy Te is írtad, minden Isten és Isten minden. És még mindig, ha már mindent értünk - már alapvetően ez kizárt és elérhetetlen egyszerű halandó számára - akkor még mindig valószínű, hogy magát a Legfelsőbb Szellemet soha nem sikerül megérteni, csak megsejteni. Hiszen egy fejlettebb szerveződés megérti a fejletlenebbet, de fordítva nem működik. És azzal ugye mindenki egyet ért, hogy Isten egy kicsit azért fejlettebb, mint bármely földi. (A kicsi ironikus értelemben véve.)
    Tehát konklúzió: Istent megismerni képtelenség. És ezzel bukott az utolsó mondatod. Megsejteni talán lehet. De ne haragudj, kételkedem benne, hogy Neked sikerült volna. Ez pedig nem szégyen. Elég kevesen vannak, akiknek sikerült. :)

    És ez az akarat-nem akarat dolog elég erőteljesen a Titok című filmre hajaz, ami ugyan nem ateista, de nem hiszem, hogy túlságosan párhuzamba lehetne hozni Istennel, mert ezer ponton mondana ellent. Például:
    Isten jó, szerető - akkor hogy engedheti, hogy rosszat is vonzz a saját életedbe? Ez csak egy példa. Arról nem is beszélve, hogy ezzel kizártad a másik, igencsak nagy erő létezését: a gonoszt, a rosszat. Ami Isten alatt áll, de az emberek fölött. Ha a gonosz nem létezik, akkor cáfoltad a Bibliát. Aki a Biblia isteni eredetét tagadja, az Jézust is tagadja. Létezik istenhívő vallás Jézus nélkül. Tény. De azért innentől elég meddő vita elé néznénk. Nem gondolod?

    Tisztelettel:
    Pearly Pfeffer

    VálaszTörlés
  13. bár nem olvastam az összes vitát előttem,örülök h írtál újra :)
    nekem tetszik,
    hiszen elmondja milyen ambivalens a legtöbb érzés, mennyire kétszárnyú az ember (a vers alakzata is olyan, mint két szárny:)
    anyagunk pillanatokra megízleli a mennyet, az Istenélményt, a másik pillanatban meg már ott érzi magában lüktető testbörtönét.... hiszen ilyenek vagyunk...ezt tapasztaljuk......

    köszönöm, hétfői versek?;))

    VálaszTörlés
  14. óz-ír-e

    hm:) hétfői versek..hátha végre sikerülne megint találkoznunk:D ami nálunk roppant mód nehézkes, mert szétszort fénycsóvái vagyunk az égboltnak, amik kiszámíthatatlan módon kacsáznak ott fent, találkozásuk véletlen, de szándékolt összecikázások alkalma.

    de ha jöv héten összehoznánk, akkor máris egy verssel több lenne?:)

    meg nem hívtál, msnen se voltál, pedig vártam, hogy a film miatt is ütközzünk, remélem kellek még hozzá!

    Hm. A verset, ezt a kétszárnyú emberalakot épp úgy látod, ahogyan én; szállni és zuhanni,a kettősség örök, megállíthatatlan dinamikájában.

    Tézis és antitézis, az alakot öltött, szárnyas és szárnyaszegett emberi mivoltban (szintézis).

    Mi más az ember, ha nem ez a kettősség örökös horizontális vándorlása?!

    várlak hétfőn, 5-kor végzek! Jössz madárka?:)

    VálaszTörlés
  15. Sajnos nem tudok az emberek fejével gondolkodni, mert nem vagyok ember. Látom, az emberek mit hisznek, mit gondolnak és próbálom megérteni a világotokat, hisz pár évig még köztetek kell járjak, s csak néha mehetek haza. De bolondok vagytok mind egy szálig, nem látjátok, amit látnotok kellene és így nem tudtok úgy cselekedni, ahogy cselekedni kellene. Nem szeretek köztetek lenni, mert idegesít és lázít a viselkedésetek. És főleg csökevény gondolataitok, amelyek az igazságnak sokszor a közelében nem járnak.
    Így nem tudom, mi az ember, kettősség-e vagy más. Én nem vagyok kettős, csak egy vagyok. Bár a testben való raboskodásról mesélhetnék neked, mert Te nem tudod, milyen az, mikor nem vagy rab.

    Egy más fajta lény

    VálaszTörlés
  16. Rabok vagyunk és szabadok...

    Korlátok között, a létezés okozta korlátok között-rabok.
    De szabadok is egyben akár, a létezés korlátai között, ha elfogadjuk miben létünk, s nem kívánkozunk azon túl, hogy ember.


    Ember?

    Aki önmagát tagadja, az a legnagyobb rabja a teremtésnek...

    Egyek csak az isteni lények lehetnek, senki más... Buddha, Jahve, etc.

    Az emberi nem a kettőségben lakozik...és hiába a szofizmusság ellene. Kettőségben, de egységben!

    á

    VálaszTörlés
  17. "Aki ok nélkül hisz, ostoba.
    De aki tudatlanul tagad, az őrült."

    Ádis, szerinted csak emberek vannak és isteni lények? :)

    További szép napot!

    VálaszTörlés
  18. Persze hogy nem, de nem hiszem, hogy "egy más fajta lény" épp emelkedettségében majd itt fog blogolni... ilyen jelentéktelen dolgokkal ütné el az idejét...


    De azt se mondtam, hogy csak ez a kettő van! Persze hogy nem... De már beszélni róluk is képtelenség... felfoghatatlan dolgok ezek, szavakkal meg igencsak leírhatatlanok...
    hm. Idea és megvalósulás. Már a művészet is, egy leképetett világ leképezése...vajon mennyi köze lehet a "valósághoz"...egy másolt másolatnak...

    VálaszTörlés
  19. Miért ne? :)
    De ha gondolod, elmehet.:)

    Egyébként meg emelkedettség!!! Ugyanmár, kérlek! Ti, emberek, mindig túl misztifikáljátok ezt az egészet. Lássuk csak. Valljátok, hogy Isten - bármilyen nevet is agassatok rá - tökéletes. Nos pont, hogy a tökéletességébe beletartozik a szerénység is, az egyszerűség, a közvetlenség és a jó humor.
    Ezzel nem azt akartam mondani, hogy "maga, az Úr kommentel a blogodon", mert nem. De Isten nem tűri meg magakörül az "emelekedett" lényeket. Mert azok olyan ünneprontóak és folyton savanyú pofát vágnak... :) És a másik... Isten nagyon szeret titeket, embereket. És érdekli őt, hogy mi van veletek. Innentől kezdve miért olyan hihetetlen, hogy egy "másfajta lény" épp a Te blogodat találta meg. Itt pedig érdekes témát feszegetnek az olvasók. És úgy gondolta, hozzászól. Kár volt. Már látom.:)

    VálaszTörlés
  20. Atyaég... Ez a kedves másfajta lény valami nagyon extra anyagot szerezhetett be, hogy ilyen képzelgései vannak. :S Ehhez nem tudok mást hozzáfűzni.

    VálaszTörlés
  21. Üdv!

    Nem, nem! Maradj csak, másfajta lény (MFL), kíváncsi vagyok, mi sülhet ki még ebből!

    Nem a hozzászólásoddal van a baj, tetszenek bizonyos mozzanatai...csak egy egészen másfajta sarkalatosság ez az egész...Dehát nem vagyunk egyformák, jó is.
    Viszont néha a "másfajtaság" tőled, kedves MFL nagyon is emberi. Talán pont attól, hogy nagyon nem kíván az lenni.

    De mitől is másfajta?

    VálaszTörlés
  22. Mert hiába élek emberek között, mégsem vagyok az. Ezt nem hiszem, hogy megértenéd. Arra születtem, hogy másokat segítsek. De haza vágyok. Fáj látni, hogy mivé lett az ember, hogy mennyire öntelt és rátarti, fáj, hogy mindenki áttapos a másikon. Hogy mindenki elfordult az igazi értékektől. Hogy az ember az Isten helyére tör. Lehet, hogy Te nem, vagy Te nem látod úgy... De talán épp ezért sodort hozzád az élet, mert Te nem. Még nem tudom. Lehet, hogy csak újabb csalódást fogsz nekem okozni. Félre ne érts, nem vagyok hivatott "nagy dolgokat" véghez vinni. Bár kérdés, mi a nagy dolog. Isten szemében egy emberélet is az.
    Hogy az én "másfajtaságom" emberi? Ennyi év alatt már sikerült némiképp alkalmazkodnom hozzátok, talán legfőbbképp abban, hogy dühöt érzek. Hacsak egy pillanatig is. És sértődöttséget. És türelmetlen vagyok. És ami a legfontosabb: én sem látom a helyes utat. Vagy talán inkább a kiutat. Vakon kapálózok a sötétben, hogy jussak valamerre, mert megtapasztaltam a ti helyzeteteket és ez borzalmas. Még akkor is, ha ott a tudat, hogy hazamehetek és tudom, mi vár rám. De képtelenség úgy boldognak lenni, ha mindenkit szeretsz,mert egyszerűen így vagy beprogramozva, de a szereteted csak kevesen viszonozzák. Mert én még a sorozatgyilkost is szeretem, meg akarom érteni és meg akarom menteni és próbálom visszaterelni egy helyesebb útra. Volt már, aki azt mondta, naív vagyok. De milyen legyen az, aki nem ismeri az időt, nem ismeri a pénzt, nem ismeri az irígységet, a harcot a magántulajdonért, az éhezést, a szenvedést, a halált? Nem tudom megérteni a világot, a világ pedig nem tud megérteni engem. Sorstársaim nem szoktak emlékezni, honnan jöttek, csak teszik a dolgaikat és így ők meg tudják tanulni a földi élet mikéntjét, én nem. Én nem indultam tiszta lappal.
    Egyáltalán érthető, amit elmesélni próbálok?

    De ha bolondnak nézel, nyugodtan kezelj úgy. :)
    Nem szokott zavarni a dolog, tényleg blond vagyok. Kezdek megbolondulni, mert itt vagyok és mesélek. Amit nem lenne szabad. Úgyhogy azt hiszem, a mese itt véget ért. Miért meséljek, ha csak jót mosolyogsz rajtam, hogy nézd, itt egy őrült, milyen édesen képzeleg, és közben én pedig magamra haragítom azokat a személyeket, akiknek számadással tartozok? :)

    Még összefutunk, azt hiszem. :) Sőt, érzem, majdnem biztosan tudom. :) És nem fogod tudni, ki vagyok és talán úgy nem fogom elrontani már az elején. :)

    MFL

    VálaszTörlés
  23. PP!
    Olyan mondatokat tulajdonítasz nekem, amit nem írtam.
    Egyik kendvenc buddhista tételem, hogy nem kell kimenni a szobádból, hogy megismerd a világot. Gondolkozzál el rajta! Házi feladat!:DDDDD
    Semmi olyat nem írtam, hogy én megvilágosodtam. Legfeljebb közelebb kerültem az ún. igazsághoz, mivel elég sokat foglalkozom a kérdéssel. Egy dolgot nagyon szem előtt kell tartani mindenkinek. A litániádat olvasva van még mit gyakorolnod ezen a téren. NEM HAZUDUNK ÖNMAGUNKNAK! Soha! Másképp nincs fejlődés. Kell hogy érdekeljen, mi- mért van, mért alakul úgy, ahogy..., és hogyan tehetnénk jobban...! Ez a magunk megismeréséhez vezető út! De mindig kíméletlen őszinteséggel kell válaszolni magunknak! Akárhogy fáj, magadnak nem hazudhatsz, nem csúsztathatsz, nem mismásolhatsz!
    Amíg ezt nem követed kíméletlenül, addig szerepet játszol, festék és pózolgás az életed. Esetleg még a hazugságot elhitető dolgok, mint pia, cigi, drog.... stb. Az csak árnyéklét.

    (pusztai)

    VálaszTörlés
  24. Kedves pusztai!

    Szerintem kettőnk közül nem én hazudok magamnak, már csak azért se, mert én nem hozom fel a saját életemet, csupán egyszer tettem meg, az a példa is 10 éves koromból származott.
    Arról beszélgethetnénk, ki az, aki szereti másra terhelni a felelősséget, mást tenni meg bűnbaknak és ki szereti elmismásolni a dolgokat, és nem az egyenes utat választani, mert az nehezebb. Innentől szerintem le is zárhatjuk azt a témát, hogy kinek milyen az élete, mert én azért inkább az egyenes utat választom és nem állhatom a gerinctelenséget és az árulást sem. Ezzel nem mindenki van így ellenben. Hogy Te meddig jutottál az általad igaznak vélt "igazsággal", nem tudhatom, mert nincs jogom ítélkezni. Nem tudom, neked mióta van ellenben. A pia meg a drog soha nem játszott szerepet az életemben - innen is látszik, hogy mennyi közöd van hozzám - az meg sehol nincs kikötve, hogy a dohányosok nem találhatják meg az igazságot. Azt nem tudom, mi az összefüggés?? Egyébként meg az én életem nem csak abból áll, hogy egész nap otthon vagyok és max takarítok, így lehet, hogy van némi sterssz is az életemben, és akár hiszed, akár nem, a cigi igencsak jól levezeti. Tudod, én eljutottam a felső oktatásba és ez elég húzós. Egyébként pedig ÉN mindig kíméletlen őszinteséggel válaszolok magamnak, belém már anyám is ezt nevelte, azért vagyok olyan önbizalomhiányos, mint amilyen, nem hiszek magamban és nem tartom magam semmire, pont azért mert én csak kritikát szoktam kapni és magamnak is csak azt adok. Nem tartom semmire, ha sikerül valami, mert a szüleimtől ezt láttam. Az pedig, hogy hazugsággal vádolsz, rágalmazásnak minősül, mert sehol nem hazudtam. Semmilyen mondatot nem adtam a szádba, de a lekezelő, mindent tudó stílusod arra enged utalni, hogy hited szerint olyat éltél meg, amit a "jelenlévők" közül senki. Innentől kezdve bocsánat a feltételezésért, csak nem tudom, akkor mire olyan nagy a szád és miből következtettél arra, hogy mi a közeledbe sem érünk ilyen téren?
    Gondolod, ez Istennek tetsző viselkedés mód?) Próbáltam érvekkel, ellenérvekkel vitába szállni, de onnantól, hogy rágalmazásra kerül a sor, azt hiszem nincs értelme tovább a beszélgetésnek. És én ezt a vitát úgy könyveltem el, hogy megint olyannal álltam le, aki, ha érzi, hogy a másiknak is igaza van, akkor támadni kezd. A szerepjátszadozásról meg annyit, hogy nem tudom, ismeretlenül hogy lehet rólam ítéletet mondani, de erre csak azt tudom mondani, hogy minden bizonnyal mindenki magából.

    Üdvözlettel és további sikeres keresgélést kívánva (még van mit):

    Pearly Pfeffer

    VálaszTörlés
  25. Jah és egyébként meg olvasd vissza a saját kommentedet, mert nagyrészét szerintem Neked kellene megfogadni és nem nekem.
    Tudod, az én értékrendemben a legfőbb emberi erények:
    -GERINCESSÉG
    -egyenesség
    -kitartás
    -őszinteség
    -barátságosság
    -felebaráti szeretet
    -hűség.

    Kíváncsi lennék, ebből mi igaz Rád.

    P.P.

    VálaszTörlés
  26. Nem írtam, hogy hazudsz! Azt írtam, hogy önmagunknak sem szabad elhazudni a dolgokat. Mert sokan őszinték mindenkifelé, de maguknak elmismásolják a helyzetüket, sokszor azért, mert elviselhetetlennek érzik másképp. Egy picit sem mondtam, hogy bármit, bárkire hárítottál.
    Honnan tudod, hogy nem jutottam el a felsőoktatásba?:DDDD
    Pia, drog? ki mondta, hogy Te? Általában írtam! ezt a hármat szokták együtt mondani...
    ...és olyanokkal ne állj le vitatkozni, akik támadnak, ha igazad van!
    Hogy tanácsokat adok..., egyet s mást megértem már...
    Nem gondolom, hogy ezt a hangnemet megérdemeltem, de lehet, hogy mégis...? Ki milyen virágot nevel magának, azt szagolhatja...

    (pusztai)

    VálaszTörlés
  27. "Egy dolgot nagyon szem előtt kell tartani mindenkinek. A litániádat olvasva van még mit gyakorolnod ezen a téren. NEM HAZUDUNK ÖNMAGUNKNAK!"

    Egyrészt. Csak mert nem írtad, hogy hazudok...

    "Amíg ezt nem követed kíméletlenül, addig szerepet játszol, festék és pózolgás az életed. Esetleg még a hazugságot elhitető dolgok, mint pia, cigi, drog.... stb. Az csak árnyéklét."

    Másrészt... Csak mert általánosságban beszélsz.

    Ez csak két példa volt.

    Kedves pusztai!

    Az általánosság kifejezésére a magyar nyelv a következő alternatívákat ajánlja fel, idő, szám és személy jelölését illetően:

    1. E/3 + valaki, bárki, akárki, mindenki határozatlan névmásokkal kiegészítve. Mindez jelen időben.

    2. T/1 Szintén jelen idő. Szerintem ez a jobb megldás, mert ezzel az író érzékelteti, hogy ő is beletartozik, nem kivétel, nem külömb.

    Amennyiben valaki T/2, jelen időben fogalmaz meg kijelentő mondatokat, az már állítás, méghozzá célzott. Az állítás pontos adatok ismerete nélkül nem helytálló, esetlegesen helytelen adatokkal kiegészítve már rágalmazás.
    (Amit a törvény bűntet.)

    Egy minden ok nélküli rágalmazást pedig hogy értelmezzen az ember, ha nem támadásként?

    Nos, amennyiben valaki eljut a felső oktatásba, akkor a fent leírtakkal teljesen tisztában van.

    Sajnálom az esetleges félreértéseket, de jelen esetben úgy érzem, nekem van igazam!
    Kérem, valaki javítson ki, ha tévednék!

    Pearly Pfeffer

    VálaszTörlés