2008. november 14., péntek

Hét út előttem




Vér-vörös futórózsák tekeregnek körém
a kezdetekből jönnek onnan töveznek belém
mint mikor az ég esővel élvezi föld porát
tövissel felhasított húsomba szárnyaimon át
építenek színezik szívem emelnek föl

Érkezőnek maradó utazónak az égre
csillagnak találni magam ott fényben
végtelennel pontokban ölelőnek
ölelt mindennel derengő létezőnek

Velük s együtt a semmivel játszva a halál kapujában
állok bőröm alatt csontban kiáltom élni akarok még
fehér lepellel betakarva sétálni az égi úton
minden kőre vésve itt jártam egykor

Itt ahol tűzön át vaskos a hideg
földhöz ragad sárral piszkol gyúr emberré
vízbe teremt s nemz a teremtő gondolat
széllel keverve szárít élő szobornak
szabadnak szabadság rabjának

De hét út előttem s a vér-vörös jel mind felé fut
választásom a végtelenbe léptet
döntésem sorsom fonákján szalad
ami enyém én szövöm vértnek magamra
s száz fehér mágiával fényezem most

Mint minden utazó ki a végtelenbe szalad
keresve hangját orkánt kiáltva
hogy majd marad ő akkor mikor már mindenki elszaladt
feltámadt harmadnap hogy az Igazat hirdessék aztán is
egy új kornak egy új reménynek megérkezve.

1 megjegyzés:

  1. ez itt a legjob..vagyis mindegyik nagyon jó de ez a kedvencem egyszerűen nagyszerű!
    valami megfogott benne
    ügyes
    Tilly Twirts

    VálaszTörlés